ISTENNŐ és ISTENFÉRFI születése, az ISTENI MENNYEI SZERELEM földelése
Talán az utóbbi napokban még inkább érezzük, mennyire szüksége van már világunknak, hogy VÉNUSZ megszelídítse MARS-ot… hogy Mars a szerelemben élhesse csodálatos férfi energiáit, az alkotásban, új élet teremtésében, létrehozásban, magasabb tudatosságban.
Plútó mester továbbra is teszi a dolgát, és visz mindent, ami nem rezonál már együtt az új korszak energiáival. Minden, ami ilyenkor megrezdül bennünk, az éppen tisztulni és oldódni szeretne. A felemelkedés időszaka ez, ám felemelkedni úgy lehet, ha letesszük magunkról a múlt korszakból hozott mázsás súlyainkat.
Mi rezdül meg az elmúlt napok tükrében? – Ott van feladat a lélekmunkában.
S egy nagyon fontos üzenete, avagy beavatása is van jelen történéseknek: Nevezetesen, „Mondd, te kit (mit) választanál?” – avagy, hogyan reagálunk a hírek hallatán, melyek sokszor manipulált, szándékosan félelmet és pánikot keltő hírek. Igyekezzünk limitálni őket…
Az elmúlt napokban sokan feltették a kérdést, mi változott az elmúlt száz, akár ezer évben. A háborúk az előző évezredek korszakára jellemző energiaáramlások a felborult jin – jang energiák miatt. (Az Istennő, mint jin száműzése) Nos… valami azonban valóban változott az elmúlt évezredhez képest… a kollektív mező…
Mit jelent ez?
Amikor egyéni oldásokat végzünk, akkor is egy-egy üggyel több rétegben dolgozunk, és mindig jön a végén a felkérdezés… A múló korszakban a háborúk hallatán félelem és pánik uralkodott, ezért ez terjedt tovább.
Jelen korszakváltásban az a kérdés most, hogy a hírek hallatán képesek vagyunk-e benne maradni, vagy az érzelmi-sokk után minél hamarabb visszahelyezkedni a lélekbékénkbe.
A lélekbéke állapotában maradni nem azt jelenti, hogy ne lennénk együttérzőek. Sőt! A lélekbékében maradni, mint semleges nulla pontban maradni, a legtöbb, amit sokszor tehetünk. Az változott az előző korszakhoz képest, hogy a kollektív tudat-mező magasabb frekvencián rezonál. Ezt most nagyon fontos tisztán látni. Mi magunk vagyunk azok, akik MÁSKÉPPEN REAGÁLHATUNK, mint eddig. Mellőzzük a félelem és pánik gondolatokat, meditálunk, békét és szeretetet árasztunk magunkból.
Erről részletsebben, és Mars – Vénusz újra egymásra találásáról részletesebben az ELYSIUM ISKOLÁBAN, MÁRCIUS 5-én beszélek.
A szerelem és a háború egy tőről fakad. Az energiák magasabb vagy alacsonyabb megélései. Az élet születése, vagy az élet pusztítása. Ám azt se feledjük, hogy az újjászületés az elmúlás kapuján át történhet meg! Plútó mester dolgozik. Átalakít. Ez most egy kollektív beavatás, mennyire tudjuk a gyakorlatban működtetni a megtanultakat. Létre tudjuk-e hozni, és fent tudjuk-e tartani azt a szeretet és béke energiateret, amiben az erőszak nem tud tovább burjánzani. Minden energia. Minek adunk most energiát? Milyen gondolatokat és érzelmeket viszünk rá a kollektív hálóra? – Igen, olyankor is, amikor a külvilág egy hamis tükröt tart körénk…
Nagyon mély téma, ennek fényében a MÁRCIUS 5- i ELYSIUM iskola és meditációs nap egy rendkívüli katarzisokat magában rejtő nap lesz.
MÁRCIUS 3-án MARS, VÉNUSZ és PLÚTÓ együttes erejét árasztja, és ez beleárad a MÁRCIUS 5-i napunkba is. Most aztán igen fontos, hogy szívünkből tudjunk összekapcsolódni. Március 5-én egyszerre dolgozunk mindannyian saját, egyéni belső lélek-transzformációnkkal, ugyanakkor ahogyan eddig is, minden felemelt minőséget árasztunk bele a kollektív erőtérbe, emelve és tisztítva azt.
Ez a tavasz valóban Mars és Vénusz újjászületése. Szerelemben vagy háborúban? Mély, nagyon mély… Na, de mégis? Mit vártunk egy korszakváltástól? Most tényleg fejben dől el minden… Mit választ a kollektív? Ám a kollektív belőlünk, egyénekből áll.
Március 5-én természetesen a március 3-i erőtérben dolgozunk. Erős nap lesz. Március 3-án van a születésnapom, és aznap leszek negyven éves. Az Aura Soma negyvenedik üvegéről (Az üveg neve: „Én vagyok”) írtam már, itt találod a cikket:
Nos, ezeken a napokon (március 1 – március 5.) az AURA SOMA 89. üvege az őrangyal, vörös és mélymagenta: az élet újjászületése, új kezdet, az anyagi / fizikai világ újjászületése…
A legmélyebb ponton, a fekete lyukban van mindig az átjáró egy új világba…
Március 5-én várlak Benneteket az új világ, Mars és Vénusz újjászületésében, az Istenférfi és az Istennő, az Isteni Mennyei Szerelem újjászületésében.
Ha van rá lehetőséged, most kivételesen, kérlek, gyere fehérben… (Tiszta lap, béke, új kezdet szimbóluma.) – ha másban lennél, az sem gond, ez ne tartson vissza… Minél többen kapcsolódunk, annál erősebb az energiatér.
Író és költő vagyok, és jogász és közgazdász. Az emberek sokszor kérdőn néznek rám e bemutatkozás hallatán, hogyan lehetséges ez: a művészkedés hogyan találkozik a joggal és a közgazdaságtannal. Nos, a válaszom: édesapám jogász, édesanyám közgazdász, én pedig elsőszülött gyermek vagyok, ráadásul lány, akit fiúnak vártak. Ezen válasz után a legtöbben „mindent tudóan” elmosolyogják magukat, majd megértő pillantásokat ajándékoznak a bennem élő gyermeknek.
Hamarosan negyven éves leszek, és talán jelen gondolatokat az az érzelmi állapot hívja életre, amelyben hetek óta lebegek a negyvenedik születésnapon hajnalán. Ez a negyvenes határ valamiért olyan sok misztikumot rejt magában. Lehet az ötven majd még többet fog, azonban én most itt tartok, erről tudok írni hitelesen.
Tudtátok, hogy az AURA SOMA 40. üvegének a neve: „I am”, azaz én vagyok… vagyok… létezek… Ha egy kicsit most lehunyod a szemed, és erre a mondatra fókuszálsz: „vagyok”, „én vagyok” – akkor érezheted, milyen mélyre is visz a szíved felé, és varázslatos titkok fátylait lebbenti meg ez a mondat a lelkedben. Kapcsolódni kezdesz önmagaddal. Ráadásul ez az AURA SOMA üveg vörös és arany, avagy az anyagban való megnyilvánulás és a bölcsesség fénysugarai. Talán ezért lengi körbe a negyvenes éveket egy titokzatos misztérium, mert eddigre olyan igazán kezdjük magunkat megérteni. Nem azt mondom, hogy megértettük magunkat eddigre, de elindulunk az úton önmagunk felé. Megérkezünk önmagunkba…
Hiszen nyilvánvalóan az életünk első húsz éve egy gyermek jelenléte, aki igyekszik integrálódni a világba, ahova érkezett, a környezetét tanulja. Én a magam részéről úgy látom, ez ma már kitolódik a harmincas évekig, hiszen „jogosítvány-szerzés” történik még ekkor is az élethez: tanulmányok, képzettségek, diplomák, nyelvvizsgák megszerzése.
A 30. üveg kék és vörös, „Mennyország a Földön” – „Fejem az égben, lábaim a Földön.” – avagy a megérkezés.
Érdekes, hogy nagyon sokan e körüli időszakban indulnak el (mostanság) egyfajta önismereti úton. Ekkor már a szakma-tanulást, a „világ megtanulását” felváltja az „önmagunk megtanulása”. Talán eddigre már ismerjük annyira a helyet, ahol élünk, hogy elkezdhetünk foglalkozni önmagunkkal mélyebben.
„Ki is vagyok én ebben a nagy világban?”
Manapság nagyon sok önismereti és önfejlesztő módszertan útján indulhatunk, melyek segítenek és támogatnak bennünket, hogy mélyebb megértésbe kerülhessünk önmagunkkal. Lépésről lépésre haladunk, hiszen ez egy folyamat, ami az egész életünkre szól. Milyen fantasztikus lehetne, ha azt mondhatnám, negyvenes éveinkre megérkezünk. Ez azonban (én ezt vallom) nem lehet igaz… Csupán kezdjük a megértést. Sőt! Sokan a negyvenes éveikben fordulnak önmaguk felé, éppen ezen belső igény kielégítésére (40. üveg: „Én vagyok” – Na, de ki is vagyok én?).
Nem tudhatom, kedves Olvasó, Te éppen most hol tartasz saját sorsod ösvényén, de akár közel ezen állomásokhoz, akár már tovább haladva, és most kicsit visszatekintve, bízom benne, hogy segíthetnek e sorok önmagad megértésében.
Az AURA SOMA az 50. üvegnél megint fordul, ugyanis 50 és 64 között MESTER KÉSZLET született. Itt találjuk a Felemelkedett Mesterek esszenciális megnyilvánulásait az AURA SOMA világában. Minden, amit a harmincas és negyvenes éveinkben tanulunk önmagunkról, az ötven után elkezd mesteri tudássá fejlődni. Talán eddigre el tudjuk fogadni, sőt talán szeretni is tudjuk a saját történetünket, sorsunkat, talán elkezdjük érteni, mi miért történt úgy ahogyan az életünkben, miért ők a szüleink akik, és miért házasodtunk ővele akivel, vagy éppen miért nem házasodtunk, miért olyan szakmánk van amilyen. Valahogyan elkezdenek összeállni a puzzle darabkák.
Nos, a negyvenes évek… Varázslat…
Akár előtte járunk kicsivel, akár már benne vagyunk nyakig, hozzák számunkra a felismerések lehetőségeit. Mi pedig válogatunk, mint a svédasztalról (Szepes Máriánál olvastam, nagyon tetszik: az önismeret útja olyan, mint a svédasztal, mindenki válogathat, milyen úton indul, vagy nem indul).
Tudjátok, nekem sokszor mondják egyesek, hogy sok vagyok. Az energiám, a cselekvéseim. Régebben ez bántott engem. Mai napi megkapom: „Túl sok vagy, Orsika.” Ma már tudom, hogy „Én vagyok” – ez vagyok én. Mindig lesz olyan, akiknek sokak vagy kevesek vagyunk. Egyszerűen azért, mert nem vagyunk egy rezgésen. Aki jelzi számomra, hogy sok vagyok neki, ma már nem bántódok meg, egyszerűen visszavonulok, és csendben maradok. Folyamatosan tanulom kezelni és uralni az erőt, ami bennem van. Máskor meg azt kapom, hogy kevés vagyok, miért fogom magam vissza, legyek már önmagam. „Ki érti ezt?” (viccnek szánom, nyilván értem… már…)
Tehát a negyvenedik üveg éppen arra tanít mindannyiunkat, hogy lássuk magunkat önvalóságunkban. Ebben az önismeretben tudjunk kedvesen nevetni azon, ahogyan a világ reagál ránk, mert sosem lesz olyan, hogy mindenkihez passzolunk, hiszen milliónyi frekvencia létezik a mindenségben. Ez így rendben van.
S bár a világ tükröz, csiszolja a bennünk létező örök lélek-kristályt, hogy minél gyönyörűségesebben ragyoghasson, néha mégis éppen azt tanítja, hogy tudjuk meghúzni a határainkat. Mindenki a saját filmjében alakítja a főszerepet, és olykor vannak a saját filmünkben olyan szereplők, akik csupán statiszták. Nincs túl sok jelentőségük. Ezért érdemes figyelni, ki az, aki számít, és ki az, akinek a hozzászólása nem számít.
Ez az időszak most (2022) a vörösben arra tanít bennünket, hogy tudjuk meghúzni a határainkat, és merjük felemelni saját életünket az „aranyságba” (40. üveg vörös és arany) – avagy az Aranykorba. Merjünk kilépni a játszmákból, merjünk igent és olykor nemet mondani. Bátran vállaljuk önmagunkat, és akinek ez nem tetszik, egyszerűen nincs vele közös út tovább…
Először is nézzük, mit is jelent a manifesztáció. A megnyilvánulást. Érzékelhetővé, láthatóvá tétel, ha úgy tetszik, a kézzel foghatóvá válás folyamata. Amikor a láthatatlan láthatóvá válik, megjelenik, felszínre kerül.
Honnan kerül felszínre? Mi az, ami a felszín alatt van?
Az elmúlt éveknek az egyik nagy üzenete az volt, hogy ismerjük fel, a gondolatainkkal teremtünk. Majd érkezik a felismerés, hogy nem csupán a gondolatainkkal teremtünk, hanem az érzéseinkkel is.
Nos, oké, de hogyan tudjuk megváltoztatni a gondolatainkat és az érzéseinket, hogy olyat teremtsünk, vagyis manifesztáljunk, amit valóban szeretnénk. Avagy hogyan hozzuk magunkat szinkronicitásba?
Mindenki arról beszél és ír, hogy fókuszálj a célra és teremtsd meg…
Na, oké, de hogyan?
Én nem tudhatom, neked mennyire megy ez könnyen, de én bevallom, nekem nem volt könnyű, sőt nehéz volt. Elképesztően idegesített ez az új szemléletmód tizenöt évvel ezelőtt, amikor elkezdtem: „Fókuszálj arra, amit teremteni szeretnél!”. Tudod, mi idegesített nagyon? Az, hogy hiába mantráztam reggelente akár órákon keresztül, füzeteket írtam, ragasztottam tele az álmaimmal, céljaimmal, hogy mit szeretnék teremteni, valahogy sorra elmaradt. Hónapról hónapra a csalódás növekedett bennem, és egyre dühösebb voltam az Univerzumra, hogy… hát valljuk be… ’szivat’ engem… tutira csak engem nem hall, és csak velem szúr ki ennyire. Aztán azon tűnődtem a dühöngéseim után, hogy na jó, nyilván az Univerzum nem ilyen gonosz, szóval valószínűleg én csinálok valamit igencsak rosszul. Ezen a ponton pedig elkezdtem leépíteni az önbizalmamat és az önbecsülésemet, hogy milyen béna is vagyok, hogy még teremteni sem tudok…
Ismerős?
Te voltál ilyen helyzetben… vagy esetleg most tartasz itt?
Én ezen a ponton ’kínomban’ – mert elképesztően tudtam szenvedni akkoriban, ha valami nem úgy történt, ahogyan én akartam… – szóval, akkor ’kínomban és nagy önsajnálatomban’ elballagtam egy családállításra. Itt kezdődött minden… majd kineziológiai oldások és asztrológiai elemzések következtek. Elindultam az úton, amely saját „sötét erdőmön” keresztül vezetett. Vagyis folyamatában, lépésről lépésre ébredtem rá, hogy semmi baj sincsen sem velem, sem az Univerzummal természetesen. Egyszerűen én nem voltam szinkronicitásban.
Miközben a felszínen görcsösen, egóból akartam teremteni, valami teljesen más történés zajlott a lelkemben. Megértettem, ahhoz, hogy az alapvető univerzális, kozmikus törvények könnyedén működéseb léphessenek az életemben, szükségszerű megfordítanom az irányokat.
Valójában nem kifelé kell teremtenem. Hanem befelé szükséges kapcsolódnom a lelkemmel, hogy ki is vagyok valójában, és szükséges lebontani magamról mindent, ami nem hozzám tartozik… mert átvettem, bevettem, működtettem – leginkább tudattalanul. Ugyanakkor az nem én voltam, és zavar keletkezett a rendszeremben.
Hiszen lélekből teremtünk. Márpedig ha a lélek és az egó nem működnek együtt, akkor elég nagy káosz keletkezhet az ember életében. Én is próbáltam megszűntetni az egómat, majd ráébredtem, ez nem valami bölcs elképzelés. Egyrészről egyre nagyobb lett bennem a feszültség, másrészről átformáltam magamban, hogy mit is jelent az egó. Az egó az a személyiség, aki itt most megnyilvánul, azon tulajdonságok halmaza, külső és belső tulajdonságok egysége, amelyek megszövik az „én” -t. Így ráébredtem, hogy valójában nem megszüntetni, hanem megszelídíteni szükséges az én-emet. Vagyis a felszínes, családi és társadalmi elvárások útvesztőiből kivezetni őt, és elvezetni a lelkemhez… hogy lenyugodjon végre…
Az egónk nem az ellenségünk, hanem kiváló szövetségesünk tud lenni, ha megtanuljuk őt a helyén kezelni és tiszteletben tartani, ugyanakkor megtanítjuk együttműködni a lelkünkkel. Ekkor végsősoron abba az állapotba is elérkezhetünk, ahol az egónk beolvadhat a lelkünk energiamezőjébe, és ez egy otthonélmény, hazaérkezés, egy mélységes önazonosság megélése is lehet. Tulajdonképpen az egónk felolvadása a hazaérkezés a lélek igazságaiba. Ezen a ponton megszűnhet az elválasztottság illúziója, hiszen ráébredünk a lélek világában, hogy mindig is a nagy egész része voltunk, vagyunk és leszünk. Soha és semmikor nem lettünk kitaszítva a Paradicsomból, hiszen a Mennyország maga a lélek-önazonosság tudatállapota.
2022 a manifesztáció éve, itt az idő, hogy az eddigi lélekmunka és lélekteremtés napvilágot lásson: a manifesztáció nem azt jelenti, hogy mi mit akarunk, hanem hogy rátaláljunk önmagunk lélekigazságainkra, lebontsuk az ellenállásainkat, lebontsuk a nem hozzánk tartozó gondolati és érzelmi mintákat. Ezek után megismerkedjünk önmagunkkal, felszínre jöhessen a lélek önazonosságunk. Ezek után nem a vonzáson van a hangsúly, hanem a beengedésen. A manifesztáció azt jelenti, hogy miközben a lélek-önazonosságunkra rátalálunk, megtanulunk együttműködni az Univerzummal, a kozmikus egyensúly törvényekkel.
Valójában a manifesztáció nem aktív tevékenység, hanem a megengedés és a beengedés művészete.
Most nagyon sokan keressük egyre mélyebben lélek-önazonosságunkat. Ez egy folyamat, melynek vannak szívet facsaró pillanatai is, és varázslatos, gyönyörűséges állomásai is.
Az egész 21. évszázad arról szól, hogy emberi létünket egy magasabb frekvenciatartományba, rezgéstartományba emeljük. Sokan úgy hívják, „istenember” minőség. Az évszázadnak a meghatározó fénysugara a kék és a rózsaszín. A kék az isteni egységet, a lélekbékét, jelöli, a „Legyen meg a Te akaratod!” tudatállapotot. Ez azt jelenti, hogy egónkat megszelídítve ismét együttműködünk az isteni egységgel, renddel, a kozmikus áramlásokkal. Ekkor leszünk flowban. Ebben az állapotban élhetjük meg az otthonélményt, mi szerint utunkon vagyunk, megérkeztünk önMAGunkba, és saját lélekküldetésünket, léleksorsunkat éljük.
A rózsaszín fénysugár az emberi létünk felemelkedett minőségét jelöli, az átlényegített vörös tartományt (gyökércsakra). A rózsaszín fénysugár a vörös fénnyel telített minősége.
Miért fontosak számunkra a fénysugarak üzenetei?
Mert minden mögött fény van jelen, a fény energia, mely kódolja a létünket.
Mi magunk is fényből vagyunk, besűrűsödik az anyagba,
így lesz jelentősége a csakráinknak,
mint a testünk fénykapuinak, melyek életünk különböző területeit jelölik.
2022 esetében a 22-es a tiszta lap, az újjászületés energiája. Amikor is a sárga fénysugár és a rózsaszín fénysugár találkozik. A sárga a kékhez képest azt a változást jelenti, hogy ebben az évben én-tudatunkat felemelhetjük az isteni egység tudatállapotába. Jelöli a tudást is a sárga, illetve az örömöt, az élet élvezetét (napfény íze, dolce vita, mediterrán életszenvedély). Itt az idő, hogy elengedjük a félelmeinket, belevessük magunkat az élet csodáiba. Ledobhatjuk a korlátjainkat, melyek elzártak bennünket attól az élettől, melyben valóban boldogok és örömteliek lehetünk.
2022 – ben új körrel indítunk, a fent leírtaknak tükrében dolgozunk a meditációs napokon – vagyis – ennek az évnek a küldetése az, hogy valóságossá tegyük, lehorgonyozzuk MAGunkban belső isteni egységünket, önMAGunk isteni – azaz tiszta, karmikus sérülések nélküli, generációs és transzcendens minták nélküli – legtisztább énünket. Ez egy lehetőség, természetesen nem kötelező.
Ebben az állapotunkban megélhetjük azt az áramló, könnyed életet, amely bár nem lesz valószínűleg kihívás és feladat mentes, mégis hatványozott lélekerővel, felismerésekkel, MAGasabb tudatossággal élhetjük, így nagyobb lélekbékében (kék) és lélekörömben (sárga)
2022. január 8. az első ilyen meditációs nap,
ami tulajdonképpen workshop és meditáció:
10.00 órakor kezdünk egy workshoppal (másfél órás rész), ahova szükséges lesz tollra és füzetre (érdemes külön füzetet nyitnod ezen alkalmakra, hogy nyomon tudd követni a változást). Belső lélek-gyakorlatokkal hozzuk felszínre a benned élő öröklétező, a csillaggyermek, a lélekmagod valós szándékait, lélektervedet, azt, aki vagy, hogy azt élhesd az új korszakban, amit lélekből isteni egységben élhetsz. (Én magam is végig keltem ezen a hídon, és immáron elmondhatom, hogy azt az életet élem, amelyet lélekmagomból élek, napról napra egyre tisztábban a lélek-önazonosságomban.) – Ebben tudok segíteni.
11.30 – 11.45: szünet
11.45 – től első meditáció, élő közvetítés, ott és akkor rád hangolva
12.45 – 13.30: ebédszünet
13.30: hangolódás a második meditációra
13.45 – 14.45: második meditáció, élő közvetítés, ott és akkor rád hangolva
Talán Te is érzed, ahogy sejtjeidben táncol az érzés, egy újabb emelkedés történik. Talán Te is évekkel ezelőtt indultál el a lélekébredés hídján, és már évek óta munkálkodsz tudatosságod megnyitásán, tágításán. Lehet, több módszert és utat is kipróbáltál. Most valahogy mégis valami újat, valami mást, valami különöset érzel… mélyen a szívedben… valami készül…
Egy különös stációba érkezünk mindannyian: Egyrészt mintha az Élet felkérdezné tőlünk a gyakorlatban is a sok-sok elméletet, másrészről pedig tudatosítani szükséges magunkban, hogy egy újabb szinten dolgozunk tovább lelkünk tudatébredésén. A lélek tudatébredése öt szinten történik, hiszen emberi létünk multidimenzionális létező. Lényünk egy kehely, mely kódokat őriz magában az egész galaktikus történelmünkből. Mintha a Föld egy kicsinyített mása lenne az Univerzumunknak. E bolygón az egész kozmikus sorsunk hologramlenyomatként jelen van. Kozmikus lélektudatosságunk eszenciája éppen ez, miszerint felismerjük, vagy legalábbis felismerhetjük multidimenzionális létezésünk összefüggéseit Ami sokszor a „nagy titok feltárása” közben nem hangzik el, az éppen az a kozmikus alaptörvény, amit úgy hívnak: KARMA ÉS EGYENSÚLY.
Bizony hamar elbillenhet a mérleg nyelve egyik vagy másik irányba – na, de mit is értünk ezalatt?
Amikor elindultunk évekkel ezelőtt a spirituális ébredés hídján, figyelmünket a hozott csomagunkra, mint karmikus terhekre irányítottuk. A múltunk spirálja olykor úgy megtekert, hogy talán kicsit elcsúsztunk az idősíkok között. Ugyanakkor ez vezetett ahhoz, hogy felismerjük, a múlton nem változtathatunk, csupán megbocsájthatjuk, elfogadhatjuk és megbékélhetünk vele. E béke energiában pedig a múlt örvénye és karmikus indái kiengednek bennünket.
E ponton felszabadulva ráébredhettünk, hogy milyen üresek is tudunk lenni a múltunk nélkül, és itt ilyenkor egy katarzispont van jelen: vagy visszarángatjuk magunkat a jól megszokott mintáinkba és játszmáinkba, hiszen azokat már ismerjük, vagy elkezdjük az új gondolatokat, mint gondolkodásmódot, és az új szokásainkat, érzelmi reakcióinkat kialakítani.
Nos igen. Választás a régi és az új között. Azonban az emberi Szent Grál Kehely lét sokkal összetettebb, mint egy üvegpohár, amiből kiöntjük a régit, és beletöltjük az újat. Miért? Mert multidimenzionális létezőként több dimenziótérben vagyunk jelen, és egyébként is minimum három szinten: szellemben, lélekben, testben.
A testről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, mert hitrendszer szerint a test és az anyag börtön. Ám most új korszak nyílik, új tudatossággal, ahol felismerhetjük, miszerint a test a szövetségesünk, a hármas egységünk szent része. Sejtjeinkben éppen úgy kódolva van minden információ, azaz a személyes, egyéni Akashánk, mint érzelmi és mentális fényrétegeinkben, az auránkban.
A lélek tudatébredése ezért nem egy lineáris folyamat, hanem spirál energia, amikor a felismeréseink és transzformáló folyamataink újabb és újabb szinten alkímiáznak bennünket. Éppen sejtszinten történik ez a folyamat. A kollektív mezőben nagyon sok minden szabadult fel már a mentális hitrendszerekből, és az érzelmi attitűdökből – azért érezzük, hogy ez is egy folyamat és bőven kitart még ebben az évszázadban, hiszen generációknak szükséges végig vinni ezeket az átalakulásokat. Tehát ami eddig felszabadult a mentális és érzelmi térben, az éppen felszabadul sejtszinten is. (Ezért lett annyira fókuszban az utóbbi időben a wellness és fitness.)
Ez történik mostanság velünk a nagy összefüggések mezőjében… És hogy mi még?
