Először is nézzük, mit is jelent a manifesztáció. A megnyilvánulást. Érzékelhetővé, láthatóvá tétel, ha úgy tetszik, a kézzel foghatóvá válás folyamata. Amikor a láthatatlan láthatóvá válik, megjelenik, felszínre kerül.
Honnan kerül felszínre? Mi az, ami a felszín alatt van?
Az elmúlt éveknek az egyik nagy üzenete az volt, hogy ismerjük fel, a gondolatainkkal teremtünk. Majd érkezik a felismerés, hogy nem csupán a gondolatainkkal teremtünk, hanem az érzéseinkkel is.
Nos, oké, de hogyan tudjuk megváltoztatni a gondolatainkat és az érzéseinket, hogy olyat teremtsünk, vagyis manifesztáljunk, amit valóban szeretnénk. Avagy hogyan hozzuk magunkat szinkronicitásba?
Mindenki arról beszél és ír, hogy fókuszálj a célra és teremtsd meg…
Na, oké, de hogyan?
Én nem tudhatom, neked mennyire megy ez könnyen, de én bevallom, nekem nem volt könnyű, sőt nehéz volt. Elképesztően idegesített ez az új szemléletmód tizenöt évvel ezelőtt, amikor elkezdtem: „Fókuszálj arra, amit teremteni szeretnél!”. Tudod, mi idegesített nagyon? Az, hogy hiába mantráztam reggelente akár órákon keresztül, füzeteket írtam, ragasztottam tele az álmaimmal, céljaimmal, hogy mit szeretnék teremteni, valahogy sorra elmaradt. Hónapról hónapra a csalódás növekedett bennem, és egyre dühösebb voltam az Univerzumra, hogy… hát valljuk be… ’szivat’ engem… tutira csak engem nem hall, és csak velem szúr ki ennyire. Aztán azon tűnődtem a dühöngéseim után, hogy na jó, nyilván az Univerzum nem ilyen gonosz, szóval valószínűleg én csinálok valamit igencsak rosszul. Ezen a ponton pedig elkezdtem leépíteni az önbizalmamat és az önbecsülésemet, hogy milyen béna is vagyok, hogy még teremteni sem tudok…
Ismerős?
Te voltál ilyen helyzetben… vagy esetleg most tartasz itt?
Én ezen a ponton ’kínomban’ – mert elképesztően tudtam szenvedni akkoriban, ha valami nem úgy történt, ahogyan én akartam… – szóval, akkor ’kínomban és nagy önsajnálatomban’ elballagtam egy családállításra. Itt kezdődött minden… majd kineziológiai oldások és asztrológiai elemzések következtek. Elindultam az úton, amely saját „sötét erdőmön” keresztül vezetett. Vagyis folyamatában, lépésről lépésre ébredtem rá, hogy semmi baj sincsen sem velem, sem az Univerzummal természetesen. Egyszerűen én nem voltam szinkronicitásban.
Miközben a felszínen görcsösen, egóból akartam teremteni, valami teljesen más történés zajlott a lelkemben. Megértettem, ahhoz, hogy az alapvető univerzális, kozmikus törvények könnyedén működéseb léphessenek az életemben, szükségszerű megfordítanom az irányokat.
Valójában nem kifelé kell teremtenem. Hanem befelé szükséges kapcsolódnom a lelkemmel, hogy ki is vagyok valójában, és szükséges lebontani magamról mindent, ami nem hozzám tartozik… mert átvettem, bevettem, működtettem – leginkább tudattalanul. Ugyanakkor az nem én voltam, és zavar keletkezett a rendszeremben.
Hiszen lélekből teremtünk. Márpedig ha a lélek és az egó nem működnek együtt, akkor elég nagy káosz keletkezhet az ember életében. Én is próbáltam megszűntetni az egómat, majd ráébredtem, ez nem valami bölcs elképzelés. Egyrészről egyre nagyobb lett bennem a feszültség, másrészről átformáltam magamban, hogy mit is jelent az egó. Az egó az a személyiség, aki itt most megnyilvánul, azon tulajdonságok halmaza, külső és belső tulajdonságok egysége, amelyek megszövik az „én” -t. Így ráébredtem, hogy valójában nem megszüntetni, hanem megszelídíteni szükséges az én-emet. Vagyis a felszínes, családi és társadalmi elvárások útvesztőiből kivezetni őt, és elvezetni a lelkemhez… hogy lenyugodjon végre…
Az egónk nem az ellenségünk, hanem kiváló szövetségesünk tud lenni, ha megtanuljuk őt a helyén kezelni és tiszteletben tartani, ugyanakkor megtanítjuk együttműködni a lelkünkkel. Ekkor végsősoron abba az állapotba is elérkezhetünk, ahol az egónk beolvadhat a lelkünk energiamezőjébe, és ez egy otthonélmény, hazaérkezés, egy mélységes önazonosság megélése is lehet. Tulajdonképpen az egónk felolvadása a hazaérkezés a lélek igazságaiba. Ezen a ponton megszűnhet az elválasztottság illúziója, hiszen ráébredünk a lélek világában, hogy mindig is a nagy egész része voltunk, vagyunk és leszünk. Soha és semmikor nem lettünk kitaszítva a Paradicsomból, hiszen a Mennyország maga a lélek-önazonosság tudatállapota.
2022 a manifesztáció éve, itt az idő, hogy az eddigi lélekmunka és lélekteremtés napvilágot lásson: a manifesztáció nem azt jelenti, hogy mi mit akarunk, hanem hogy rátaláljunk önmagunk lélekigazságainkra, lebontsuk az ellenállásainkat, lebontsuk a nem hozzánk tartozó gondolati és érzelmi mintákat. Ezek után megismerkedjünk önmagunkkal, felszínre jöhessen a lélek önazonosságunk. Ezek után nem a vonzáson van a hangsúly, hanem a beengedésen. A manifesztáció azt jelenti, hogy miközben a lélek-önazonosságunkra rátalálunk, megtanulunk együttműködni az Univerzummal, a kozmikus egyensúly törvényekkel.
Valójában a manifesztáció nem aktív tevékenység, hanem a megengedés és a beengedés művészete.
Most nagyon sokan keressük egyre mélyebben lélek-önazonosságunkat. Ez egy folyamat, melynek vannak szívet facsaró pillanatai is, és varázslatos, gyönyörűséges állomásai is.
Az egész 21. évszázad arról szól, hogy emberi létünket egy magasabb frekvenciatartományba, rezgéstartományba emeljük. Sokan úgy hívják, „istenember” minőség. Az évszázadnak a meghatározó fénysugara a kék és a rózsaszín. A kék az isteni egységet, a lélekbékét, jelöli, a „Legyen meg a Te akaratod!” tudatállapotot. Ez azt jelenti, hogy egónkat megszelídítve ismét együttműködünk az isteni egységgel, renddel, a kozmikus áramlásokkal. Ekkor leszünk flowban. Ebben az állapotban élhetjük meg az otthonélményt, mi szerint utunkon vagyunk, megérkeztünk önMAGunkba, és saját lélekküldetésünket, léleksorsunkat éljük.
A rózsaszín fénysugár az emberi létünk felemelkedett minőségét jelöli, az átlényegített vörös tartományt (gyökércsakra). A rózsaszín fénysugár a vörös fénnyel telített minősége.
Miért fontosak számunkra a fénysugarak üzenetei?
Mert minden mögött fény van jelen, a fény energia, mely kódolja a létünket.
Mi magunk is fényből vagyunk, besűrűsödik az anyagba,
így lesz jelentősége a csakráinknak,
mint a testünk fénykapuinak, melyek életünk különböző területeit jelölik.
2022 esetében a 22-es a tiszta lap, az újjászületés energiája. Amikor is a sárga fénysugár és a rózsaszín fénysugár találkozik. A sárga a kékhez képest azt a változást jelenti, hogy ebben az évben én-tudatunkat felemelhetjük az isteni egység tudatállapotába. Jelöli a tudást is a sárga, illetve az örömöt, az élet élvezetét (napfény íze, dolce vita, mediterrán életszenvedély). Itt az idő, hogy elengedjük a félelmeinket, belevessük magunkat az élet csodáiba. Ledobhatjuk a korlátjainkat, melyek elzártak bennünket attól az élettől, melyben valóban boldogok és örömteliek lehetünk.
2022 – ben új körrel indítunk, a fent leírtaknak tükrében dolgozunk a meditációs napokon – vagyis – ennek az évnek a küldetése az, hogy valóságossá tegyük, lehorgonyozzuk MAGunkban belső isteni egységünket, önMAGunk isteni – azaz tiszta, karmikus sérülések nélküli, generációs és transzcendens minták nélküli – legtisztább énünket. Ez egy lehetőség, természetesen nem kötelező.
Ebben az állapotunkban megélhetjük azt az áramló, könnyed életet, amely bár nem lesz valószínűleg kihívás és feladat mentes, mégis hatványozott lélekerővel, felismerésekkel, MAGasabb tudatossággal élhetjük, így nagyobb lélekbékében (kék) és lélekörömben (sárga)
2022. január 8. az első ilyen meditációs nap,
ami tulajdonképpen workshop és meditáció:
10.00 órakor kezdünk egy workshoppal (másfél órás rész), ahova szükséges lesz tollra és füzetre (érdemes külön füzetet nyitnod ezen alkalmakra, hogy nyomon tudd követni a változást). Belső lélek-gyakorlatokkal hozzuk felszínre a benned élő öröklétező, a csillaggyermek, a lélekmagod valós szándékait, lélektervedet, azt, aki vagy, hogy azt élhesd az új korszakban, amit lélekből isteni egységben élhetsz. (Én magam is végig keltem ezen a hídon, és immáron elmondhatom, hogy azt az életet élem, amelyet lélekmagomból élek, napról napra egyre tisztábban a lélek-önazonosságomban.) – Ebben tudok segíteni.
11.30 – 11.45: szünet
11.45 – től első meditáció, élő közvetítés, ott és akkor rád hangolva
12.45 – 13.30: ebédszünet
13.30: hangolódás a második meditációra
13.45 – 14.45: második meditáció, élő közvetítés, ott és akkor rád hangolva
14.45 – 15.00: zárás, levezetés
Budapesten a MagNet Házban várlak Benneteket.
Jelentkezni itt lehet:
