Szívetek – lehet – ezer sebből vérzik, mégis tudnotok kell, hogy hajnal előtt van mindig a legsötétebb.
Újjászületésben vagytok. A legmélyebb illúziók hasítódnak, és fejtődnek most le lelketek szövetéről. Olyan illúziók, melyekről nagyon sokáig hittétek, hogy valóság. Ám most a fátyol, mely eddig a feledés fátyla volt, megmutatja való természetét – az illúzió tükrét. A tükör másik oldalán torzul a kép, hamissá válik, illúziót rajzol. Egy vezetőd marad csupán, a szíved. A szíved emlékszik az ősi dobok és ősi harsonák hívó hangjára.
Ezrek szívében már évek óta harsona szól, és egyre több lélek érzi a hívást. Most ellenállás helyett… csupán hagyd, hogy megtörténjen a csoda! Ha sírnod kell, sírj, ha nevetned kell, nevess, ha alkotnod kell, alkoss… ha menned kell, menj… kövesd a benned szunnyadó szenvedélyt!
A szíved szenvedélye fáklyaként világít ezekben az időkben. Elvezet Téged az öröklét rejtett szigetére, hol lelked megnyugszik. Ez nem egy fizikai hely, ez maga a tudatállapot – a Krisztusi tudatállapot. A 5. dimenziós tudatosság, a szív tudatossága. Bárcsak mondhatnám, hogy a technológia fejlődése akként megy végbe, ahogy az emberiség szívtudatossága fejlődik. De meg kell értenetek, hogy az ember, ki az örök Univerzum Isteni teremtménye, teljes szabad választással bír… ugyanakkor a legbefolyásolhatóbb lény, hiszen érzelmei folyamatosan hatást gyakorolnak…
A világ nem változik, a világ olyan amilyen. Ám a világ valójában a tükör illúziója. Ha a tükörképet létrehozó változik, akkor változik a tükörkép – így a világ is… Az egyén hozzáállása a világhoz – az, ami változhat; az egyén gondolkodásmódja a világról, az egyén érzelmi megnyilvánulásai változhatnak…
Ahogy a kisbaba préseli át magát a szülőcsatornán, úgy préseli át magát most a lélek a korszakváltás beavatás csatornáján…
Az előttünk álló földi időszak egy beavatási szertartás. Sokaknak mesteravatás – teszed-e azt, amiért idejöttél… Nagyon sokan érkeztetek más létdimenzió világaiból – sokszor talán úgy érzitek vágyódtok haza – s igen, nagykövetek vagytok, küldöttek vagytok – mégis… Te vagy az, aki ezt választottad. Még ha most bizonytalan is vagy, vagy olykor elkeseredett. Nem eshet bántódásod, hiszen egy magasabb létsík gyermeke vagy, aki szolgálatot teljesít. Ha valóban emlékszel valóságod természetére, akkor fog megszűnni benned az aggódás, a kétely – és végtelen öröm fog elárasztani – hiszen valóságodra való emlékezésben a végtelen béke áraszt el. Emlékezz arra, hogy jó vagy. Emlékezz arra, hogy mindig Te választasz, melyik úton haladsz. A Mindenség természete az, hogy mindig – mindig két út van! De a lovaid gyeplője mindig-mindig a Te kezedben van.
Amikor emlékszel arra, aki vagy, olyan belső béke és biztonság áraszt el, mely ledönthetetlen sziklákat épít benned – ezek a jellem, a biztonság és a szeretet sziklái lesznek. (Már most is azok.)
Emlékezni arra, aki vagy, felszabadít. Senkinek se hidd, ki önbizalmadat és önbecsülésedet le kívánja húzni azzal, hogy rossznak akar láttatni… Nincsen jó és rossz… A karma-körök kifutnak, a generációs minták kifutnak – nincs már bennük erő… – egyszerűen engedd el…
Újjászületés van. A régi minták, régi ügyek, és milliószor megfutott körök után, egyszerűen lépj tovább, és kifogás helyett, cselekedj! Cselekedj, tedd a dolgod, amiért idejöttél, és most már engedd el a régi agyoncsócsált energiákat. Semmilyen kötés nincsen már – most a felszabadulásban vagytok.
Aki keres, talál: aki folyamatosan kifogásokat keres a cselekvés helyett, talál is kifogásokat – még ha azok spirituális kifogások is… (karma, generációs vagy szocializációs minták) – Emlékezz, ebben a pillanatban is szabad választásod van! Az újat vagy a régit választod? Haladsz vagy megrekedsz? Ugyanazokkal a régi, elavult mintákkal dolgozni, egyfajta megrekedés. Változás van, átalakulás van. Vedd észre a toporgás és megrekedés kifogásait, vedd vissza az erőd, mert igenis van erőd, minden erőd megvan, hogy maga mögött hagyd azt, ami eddig visszahúzott. Ez a valódi Isteni erő: elengedni azt, ami eddig visszatartott, és merni szabadnak lenni.
Bátorság kell hozzá, hogy merj szabad lenni! De amíg a bilincseidet nézegeted, addig elszalasztod a szabadságod erejét! Már régen szabad vagy… A bilincsek már régen lehullottak… Lehet még érzed a helyét, de már nincsen ott…
Ha Csillagküldöttként érzed a hívást, akkor csatlakozz közösségekhez, ahova szíved vezet, és tedd a dolgod! Ébresztő! A Vízöntő korába lépve a közösségek erejében van a megoldás kulcsa… az egyéni utak illúziók, mind EGYEK vagyunk… mert bár a szív a szív, a tüdő a tüdő, a vese a vese… (ugye érted) – mindegyikőjük egyedit és speciálisat tesz, mégis EGYKÉNT, EGY TESTBEN, az EGYÉRT dolgozva – EGYÜTTMŰKÖDVE, ÖSSZEFOGVA.
Most az összefogásban és az együttműködésben van az erő! Együtt, ahogy Krisztus tanította!
Szeretettel,
GÁBRIEL ARKANGYAL
Közvetítette: Kristályfény33
