Isteni Forrás, szólítalak. Szólítalak Mindenség Teremtője. Hívlak, legyél a napjaim vezetője.
Adj nekem erőt a nehéz órákban, Adj nekem hitet emberi életem csatáiban! Adj nekem erőt, hogy a békét és a megbocsátást választhassam, hogy a kollektív erőtérben a szeretetbölcsességét szolgálhassam!
Tarts meg engem, mikor zuhannék, töltsd fel szívem hitét, amikor elveszítené a reményét! Áraszd rám a Gondviselésbe vetett bizalom fénysugarát, áraszd rám az elfogadás és a béke áldását!
Nyisd meg szívem a változások világában, erősíts meg engem a földi élet átalakulásában! Erősítsd szívem, hogy a bizalom és szeretet frekvenciáin dobogjon, erősítsd meg lényem, hogy ítéletmentesen, elfogadóan szólaljon!
Szólítalak Mindenség Teremtője, Hívlak magomba, hogy hangolj engem az Isteni Gondviselés erőre. Segíts engem, hogy békédet és szeretet-erődet áraszthassam, hogy az elfogadást és a szívtudatosságot választhassam! Hagy legyek reményed, hited fénysugara, az emberiség felemelkedésének Krisztusi szeretet-hídja!
Erősíts meg engem, hogy testvéreimnek az erő lehessek, hogy társaim felé a Gondviselésbe vetett hit és bizalom követe lehessek!
Adj erőt, ó Mindenség, hogy fényed tovább adhassam, hogy az új korszak Krisztusi-szívtudat-hálóját építhessem és megtarthassam!
Hosszú útról érkezik a vándor, kit valahol, valamikor milliónyi érzelem leláncolt. Bejárta ő az életek örvényeit, tapasztalta elméjének teremtményeit.
Hosszú útról érkezik a vándor, kinek tudatáról most fellebben a fátyol. S midőn az ármány falai lebomlanak, megvilágosodik szívének útja, melyen mindig is haladt.
Hosszú útról érkezik a vándor, lelkének történetei felszabadulnak az évezredek súlya alól. Újjászületik a jelen varázslatában, új élet reménye tűnik fel álmaiban.
Sejtjeiben érzi az újjászületés csodáját, lelkében érzi, ez most valami egészen más. Marad a színház, marad a díszlet, mégis, az ébredés ír egy új forgatókönyvet.
Ébred a lélek. Ébred milliónyi csatából és egyensúlytalanságból, ébred az illúzió hazug boldogságából. Mosolyogva szemléli ő már a világot, a lélek ébredése feléleszti a játékosságot.
Színdarabok sora fűződik az életben, a felébredt lélek ráismer a lélekvalóságra élete szereplőiben. A felébredt lélek átlát az illúzió fátylain, s az új látásmód kitágítja létének határait.
A felébredés a megismerés útja, a létezés szövetén a lélek vándorlása. A lélek ráismer szellemi eszenciájára, Miszerint életeinek fonala a szellemi örök létező megnyilvánulása. Felébred az életszenvedélye, a kreativitása, az alkotás, a teremtés maga a lélek vándorlása.
Hiszek egy szeretettel teli világban, hiszek az élet csodájában. Hiszem, hogy küldetéssel születtem, hiszem, hogy munkálkodni jött a lelkem. Hiszek a fűben, a fában, a virágban, hiszek Földanya minden egyes szívdobbanásában.
Hiszek a napsütésben, és a madarak csicsergésében, hiszek a gyermek gurgulázó nevetésében. Hiszek az életet adó szerelem tündöklésében, hiszek az új világot teremtő közösség erejében.
Választok!
Választom az élet csodáját, Választom a bolygót, Gaiat, és választom testének oltalmazását. Választom az életet és választom lelkem sorsát, választom a szerelmet, választom a szerelem alkímiáját és varázslatát, választom a nő és a férfi tűzben fénylő kozmikus násztáncát.
Választom az értelmet és az intelligenciát, a szellemi növekedést és az érzelmi toleranciát. Választom a szabad légzést, a szerelmem és a szeretteim ölelését, választom az egészséget, az örömöt, a táncot, és a hétköznapok nevetését. Választom az élet szeretetét és szenvedélyét. Választom az összefogás egységét.
Teremtek!
Teremtem a jövőt, teremtem a világot, teremtem az új korszakot, melyben élni szándékozok.
Teremtem az összefogást, teremtem az egykori látomást.
Teremtem az új korszak közösségét, az individuális tehetség kibontakozásának lehetőségét.
Teremtem az egységet, támogatva az egyéni képességet.
Emlékek őre vagyok: múlté, jelené, jövőé, az újgeneráció reményéé. Hírnök, aki emlékeztet az ősi tudásra, a létezés jin és jang pólusának ősi misztériumára. Őrző vagyok. Őrzőm a lángot, őrzőm a szabadságot. Őrzöm a létezés szabad áramlását, az újjászületés folyamatát, őrzőm az újgeneráció lélekkódjainak a lehorgonyzását.
Én te vagyok!
A hangom a lelkedben visszhangzik, fényem a lelkedben tükröződik.
Emlékszünk az isteni tervre, mely szívünket hívja most egységbe.
Sokakat hívnak, s kik válaszolnak, önmaguk által lettek kiválasztottak.
Őrzők vagyunk, a korszakváltás őrei: Őrizzük a szövetséget, mely valahol valamikor lelkeink között köttetett. Együtt teremtjük az új korszakot, itt és most együtt teremtjük az új világot.
Az élet, amit élünk, Mélyebben gyökerezik, mint hittük. Ébredünk. Ébredünk csillaglétünk valóságára, Illúziónk álmára. Az élet, amit élünk, másolat. Másolata valóságunknak, Amit lelkünk őriz az utókornak. Emlékek őrei vagyunk, Hogy a régiből kilépve új korszakot alkossunk. Örökítjük a tudást, az emlékezést, Multidimenzionális létünk aranyfényű szövetét. Amikor a lélek újra emlékszik majd csillagsorsára, Akkor az indigók s a kristályok új korszakot jegyeznek a Krónikába.
“Egy napon majd ráébredünk, Több a világ, mit eddig hittünk. Egy napon majd ráébredünk, A szeretet az egyetlen reményünk.
Egy napon majd felismerjük lelkünk megrekedt örvényeit, És képessé válunk szeretettel beragyogni sorsunk mélységeit. Szeretetfény árad majd minden fájdalomba és félelembe, Hogy férfi és nő egyesülhessen a szerelemben.
A szerelemerő egyesülésében hazatalálunk, A Grál-kehelyben, kristályfényben újjászülethet világunk.”
