A lélek vándorlásai
Hosszú útról érkezik a vándor,
kit valahol, valamikor milliónyi érzelem leláncolt.
Bejárta ő az életek örvényeit,
tapasztalta elméjének teremtményeit.
Hosszú útról érkezik a vándor,
kinek tudatáról most fellebben a fátyol.
S midőn az ármány falai lebomlanak,
megvilágosodik szívének útja, melyen mindig is haladt.
Hosszú útról érkezik a vándor,
lelkének történetei felszabadulnak az évezredek súlya alól.
Újjászületik a jelen varázslatában,
új élet reménye tűnik fel álmaiban.
Sejtjeiben érzi az újjászületés csodáját,
lelkében érzi, ez most valami egészen más.
Marad a színház, marad a díszlet,
mégis, az ébredés ír egy új forgatókönyvet.
Ébred a lélek.
Ébred milliónyi csatából és egyensúlytalanságból,
ébred az illúzió hazug boldogságából.
Mosolyogva szemléli ő már a világot,
a lélek ébredése feléleszti a játékosságot.
Színdarabok sora fűződik az életben,
a felébredt lélek ráismer a lélekvalóságra élete szereplőiben.
A felébredt lélek átlát az illúzió fátylain,
s az új látásmód kitágítja létének határait.
A felébredés a megismerés útja,
a létezés szövetén a lélek vándorlása.
A lélek ráismer szellemi eszenciájára,
Miszerint életeinek fonala a szellemi örök létező megnyilvánulása.
Felébred az életszenvedélye, a kreativitása,
az alkotás, a teremtés maga a lélek vándorlása.
Írta: dr. Vaktor Orsolya
KAPCSOLÓDÓ MEDITÁCIÓK A VERS TÉMÁJÁBAN
