A vihar előtti csend…

2021. júl 18.Cikkek

Oszd meg a tartalmat, hogy ismerőseid is láthassák!

Érzed-e, Kedves?

Te is érzed a zsigereidben, valami még csak most kezdődik el?


S bár évek óta lélekmunkálkodunk, valahol mélyen a szívünkben érezzük azt a mély igazságot, mintha minden csupán még csak most kezdődne el…

Varázslatos bizsergés jár át tetőtől talpig, szívünkben mélyen dobban a hívószó:

Ezért vagyunk itt!

Ami most következik, azért vagyunk itt!


Indigóként ez a mi felelősségünk – tényleg csak azé, aki leírhatatlanul mélyen érzi lelkében a kódot, ő azért jött ide, hogy ami most fog bekövetkezni, azt megtörténtesse.
Vannak, akik résztvevők, vannak, akik nézők, és vannak, akik megtörténtetik.
Ők – akik megtörténtetik – azok, akik fáradhatatlanul egyre mélyebbre és mélyebbre ásnak lelkük világainak igazságában, keresik a hazavezető utat. Mindeközben kapukat nyitnak, vortexeket nyitnak. Minden egyes lépésük lábnyom a morfogenetikus mezőben, melyet a többiek követhetnek. Egy nagy társasjáték ez a misszió, ahol mindenki megteszi azt, amiért idejött. A maga részét. Felelősséget vállal azért, ami lelkében a kód. És egyre erősebben lüktet, már-már elkerülhetetlen, hogy észre ne vegyük hívását és igazságát.
Lüktet az érzet „Kezdődik” – még csak most… Minden, ami eddig volt, csupán felkészítés volt, kiképzés. Már felébredtünk, hiszen tudjuk, hogy álmodunk 😊
Már tudjuk, hogy szimulációban vagyunk, egy hologram életben. Megtörténtetjük az életet, éljük az életet. Ám azt is tudjuk, többek vagyunk, mint csupán az itt és a most. Ugyanakkor képessé váltunk megtartani a fókuszunkat az itt és a moston. Hiszen itt és most van a jelen-létünk. Mélyen érezzük e bölcsesség tanítását. Hálásak vagyunk minden Mesternek, Segítőnek, aki útitársként részt vesz vagy részt vett a felébredésünk támogatásában.

Felébredtünk: felébredtünk az álomban, amely a jelen életünk.


Tudatosodunk, napról napra, hétről hétre. Tudjuk, miért vagyunk itt: megtörténtetni a változást. Mi már tudjuk, akiket várnak, mi magunk vagyunk. Felelősséget vállalunk a gondolatainkért, az érzelmeinkért, a szavainkért és a tetteinkért. Mert így történtetjük meg… a korszakváltást. Meditálunk minden nap, mert tudjuk, meditációban hatást gyakorlunk a saját sorsunkon túl a kollektív morfogenetikus mezőre is.
Hajt bennünket egy belső erő, miszerint tudjuk, egyszer majd, egy másik csillagvilágban vissza fogjuk nézni ezt a filmet… Ebben gyökerezik nyughatatlan szívünk ereje… Tudjuk, vissza fogunk nézni egy filmet, ami éppen forog. Most. Aminek mi magunk vagyunk a főszereplői. Ez az, amiért annyira jól akarjuk csinálni. Magunk miatt… hogy majd otthon elmondhassuk: Mi voltunk azok! Ezt mi csináltuk meg! Az indigók!


Persze tökéletesen tudjuk, ez egy nagy társasjáték, és sokan szükségesek hozzá. Mi is sokan vagyunk, az indigók. És kellettek a misszió sikeréhez a szüleink, a tanáraink, akik eljátszották a szerepeket, hogy azok lehessünk, akik lettünk, akik vagyunk.
Forradalmárok! Újítók! Az ő tanítványaik: Jézus (Isa) és St. Germain Mester tanítványai.
Jól tudjuk, a korszakváltáshoz kellettek a kristályok és a további újgenerációs csillaggyermekek is.
Természetesen szükségünk volt angyali vezetésre és a mestereink támogatására.
Mindenre és mindenkire szükség volt a teljes egészhez.
Mégis… a ringben mi kaptuk meg a pofonokat! Mi döntöttük le a falakat, mi konfrontálódtunk már gyerekként is, mi gyomláltunk a hitrendszerek talajában, mi tágítottuk ki a teret, mi nyitottuk meg a vortexeket. Ahogy mestereink tanították, mert ők a példák, akiket követünk. Állhatatosan, olykor makacsul vagy makrancosan. De mindenképpen radikálisan. Radikális folyamatokat indítottunk el, mert ezért jöttünk.

Lehet a külvilág számára olykor beképzeltnek vagy nagyképűnek tűnünk.

De tudod miért?

Mert bármennyire is vérzik belül már a lelkünk a sok sebtől, melyeket eddig magunkba nyeltünk, és lehet a monokliktól már alig látunk a szívünkön át… mégis újra és újra talpra állunk… kaján vigyorral az arcunkon. Igen, mindig és mindenhol képesek vagyunk nevetni, vigyorogni. Olykor szemtelenül és kihívóan. Mert mi tudjuk, ez csupán egy szimuláció. Ők pedig vigyáznak ránk, óvnak, segítenek és támogatnak bennünket. A mestereink, az angyalaink, a hologram világunk segítői.
Fényharcosok vagyunk. Híd vagyunk: az emlékezés és az ébredés hídja.
Jól tudjuk, nem kell megmenteni a világot, mert nincs rajta mit megmenteni.

Mi csupán azokért jöttünk, akik saját szándékukból akarnak hazamenni.

Haza, az egységbe, a békébe, a szeretetbe.


Indigók vagyunk, a fátylon túl.

Először nekünk magunknak kellett emlékeznünk, hogy aztán képessé váljunk emlékeztetni: az itt és a most a végtelen pillanat, melyet egyre magasabb tudatosságban élhetünk meg. A „haza” érzés lélekállapot, tudatállapot. Ekképpen történhet meg az, hogy itt és most egy másik dimenzionális tudatosságot élünk meg. Itt és most. Ebben a pillanatban éljük multidimenzionális jelenlétünket.
Feledtünk, hogy ébredhessünk, és lábnyomokat hagyhassunk az emlékezés aranyfényű hologram szövetében…

Kristályfény33