A közösség ereje az újkorban…

2020. máj 21.Cikkek, Életmód, Paradigmaváltás

Oszd meg a tartalmat, hogy ismerőseid is láthassák!

Hiszem, hogy az életünket folyamatosan újra hangoljuk, újabb és újabb szintekre emeljük. Így válunk “szénből gyémánttá” – beépítjük a múlt tapasztalatait, tudássá transzformáljuk.

Nos, én is így teszek. Időről időre megújulok, időről időre újra szerkesztem az addigi munkám. Táplálom a meglévőt, és folyamatosan újat hozok létre. Hiszem, hogy azért vagyunk itt, hogy alkossunk és létrehozzunk, hiszen a Teremtés részei vagyunk, az ő képmására születtünk.

Innen visszagondolva – ahol éppen tartok – mindig közösségeket alkottam, létrehoztam, mely közösségek mindig azt a célt szolgálták, hogy a benne lévő egyének a legjobb énjüket tudják kibontakoztatni. Ez egy csodálatos folyamat, amikor egy közösség abban támogatja az egyént, hogy ő megtalálhassa a saját hangját.

Teljes szívemből abban hiszek, hogy a közösségeké a jövő. Az összefogásé a jövő. Erre tanít minden szempontból az Élet bennünket, hogy együtt többre megyünk, mint egyedül. Egy összefogásban is járhatjuk a saját utunkat, lehetünk önmagunk. Képviselni fogunk valami egyedit és megismételhetetlent. Azonban minél több emberrel osztjuk meg a tudásunkat, annál nagyobbá tud nőni az értéke. A munkánk, az alkotásunk annál értékesebb és hasznosabb lehet, minél több emberrel osztjuk meg. Ezért szükségesek az összefogások, az együttműködések, és a közösségek.

A “mostból” visszagondolva, mindig is ezt az utat jártam. 10 évesen tanulóköröket, “barátnő hálózatot” szerveztem az iskolában. 11 éves koromtól egészen 18 éves koromig diákönkormányzat vezető voltam az általános és a középiskolában is. Az iskolai diákönkormányzatok városi, majd megyei, majd országos összefogásaiban, hálózataiban, együttműködéseiben is előbb-utóbb mindig vezető szerepekbe kerültem. Az egyetemi éveim alatt megyei, majd országos ifjúsági tagozat, ifjúsági hálózat vezetője lettem.

2008-ban alapítványt hoztam létre, melynek közel 200 támogatói köre, közössége lett 3 éve alatt… aztán ezt újabb és újabb szintre emelve, “iskolát hoztam létre”, ahova közel 500-an jártak hétről hétre, hónapról hónapra az ország minden tájáról…

Majd 2017-től megint egy újabb kör indult, immáron nemzetközi vizeken – mindig újabb és újabb célokat beemelve, megújulva. A régit integrálva, tudássá transzformálva, és hozzáépíteni az újat. Növekedés, gyarapodás – ebben hiszek.

A növekedést és a gyarapodást a közösség ereje tudja megadni. Talán ez egó kérdés is, hogy mennyire zárjuk be magunkat a “saját utunkba”. Én úgy hiszem, a “saját utunknak” kifejezetten jót tesz, ha összetalálkozik más utakkal, így egyre színesebbé, bőségesebbé válhatunk.

Létrehozni egy közösséget, ahol vezetők lépnek együttműködésre, ahol egyre többen találják meg a saját hangjukat, színüket – igen, ez éltet. Igen, várom és várom egyre több vezető jelentkezését, miszerint szeretne csatlakozni az új kezdeményezéshez: ahol megélheti saját egyedi eszenciáját, saját különcségét, saját tudását megmutathatja, kamatoztathatja, gyümölcsöztetheti – az emberek hasznára adhatja… A tudásunk annál értékesebb, minél inkább alkalmazva van, minél hasznosabb, használhatóbb – és használva is van a közösség, az emberek által.

Igen, őszintén hiszem, hogy egy valódi, radikális – gyökeres változás, ugrás akkor tud bekövetkezni, amikor azok a vezetők, akik az emberek fejlesztésével, emelésével foglalkoznak, egy napon összefognak, egy nagy és közös útra lépnek – ahol mindenki egyéni útja tisztelve van, életben van, virágzik és gyümölcsözik, mégis a sok egyéni út egy fantasztikus nagy és széles sávot alkot, ahova egyre több és több ember tud csatlakozni, ezáltal emelkedni, egészségben, szeretetben, anyagiakban bőséges életet teremteni…

dr. Vaktor Orsolya