VAKTOR ORSOLYA
Rózsa
Hogyan lehetne a szív újra „békében” a lélekpár-szerelem energiában?
Kategória: Lélekpárok

Lélekpár-szerelem függőség és ragaszkodás… avagy lehetne egy kis irányváltoztatás…

Hogyan lehetne a szív újra „békében” a lélekpár-szerelem energiában?

A lélekpár-szerelem nem függőség, és nem kötelezettség…

Az intenzív átalakulások időszaka ez. Olyan új energiák érkeznek a Terra energia-terébe, melyek gyökeres transzformációt eredményezhetnek azoknál, akik nyitottak és befogadóak az új ciklus energia-mezejére. A változások nem önmaguktól történnek, hanem a lélek hozzájárulásában, együttműködésében, kölcsönös együttmunkálkodásban. Az érkező energianyalábok rendkívül intenzívek, mégis oly finomsággal és gyengédséggel vannak jelen, hogy az arra érzékenyek létét érhetik el igazán. Aki pedig készen áll az átalakulásra, és tesz is érte, annak meg is történhetnek a sejt-transzformációs folyamatok. A sejt-transzformációs energia-folyamatok oly mértékű alkímiát jelentenek az egyénnek, ahol kristályosodik, kitisztul mind a test, mind az érzelmi tér, és mind a mentális – gondolati tér az elavult, és a fejlődést már nem szolgáló szív-emlékektől, azokhoz kapcsolódó hitrendszerektől és hitektől, amikor az érzelmek, a gondolatok, és a hozzáállás a világ dolgaihoz változnak meg. Ilyenkor azt veszi észre az egyén, hogy vannak jelenségek, melyek felett régebben pálcát tört, ítélkezett, bíráskodott, és mára már ez fellazul, vagy teljesen eltűnik. Az ítéletmentesség és következtetésmentesség alapkövei a magasabb dimenziók világainak. Ahogy az EGY felé emelkedik a lélek, úgy szűnik meg a jó és rossz, helyes és helytelen megkülönböztetése. A lélek visszatalál a „semleges tapasztalás” fogalomköreibe, nem mond ítéletet senki és semmi felett. Ez hozhatná magával az elfogadást. Az elfogadás azt jelentené, hogy megszűnik valakinek vagy valaminek a megítélése, elfogadásba kerül a másik szabad választása…

A másik szabad választása… akár a szerelemben is…

Az egyik nagy lecke a léleknek: a másik szabad választásának ítéletmentes elfogadása… még a szerelemben is… még a lélekpár-szerelemben is…

Ezen a ponton újra tanul a lélek szeretni… és szerelmesnek lenni… és lélekpár – szerelemben lenni:

Az egyensúlyban, a középpontban béke és csend van. Nyugalom és harmónia. Eme egyensúlypont, középpont maga a szeretet. A tiszta szeretetben nincsen szenvedés egy másik lélek szabad választása miatt. Aki szenved mások választása miatt, ő nincsen egyensúlyban. Az egyensúly független. A függetlenségben nem befolyásolja a hangulatot, az állapotot a másik lény választása. Aki érzelmileg bevonódik mások választásának energetikájába, azaz érzelmileg hat rá, kiborul az egyensúlyából, mert vagy fölé-, vagy alárendelődés mutatkozik meg…

Az egyik nagy leckéje a léleknek, hogy visszataláljon önön forrásához, önön szív-magjához, amikor is hogyan léte független attól, hogy a másik lélek mit vagy kit választ. Rosszul érezni magát valakinek a másik választásai miatt, az függőség. Aki a szerelemben a másiktól érzi magát egyensúlyban, vagyis jól-léte függ másik jelenlététől, aki ragaszkodik, ő a másik energia-forrásából táplálkozik.

Az a bizonyos emelkedés, dimenzióváltás többek között azt is jelentené, hogy függetlenné válnak a lelkek egymás választásaitól. Minden lélek visszakapcsolódik önön szív-forrásába, saját belső energia-forrásába, és önön boldogságát, és legfőképpen lélek-békéjét nem a másik választásaitól várja. Mert akkor a lélek-békéje nem független, így nincs is még az egyensúlyban.

Éppen ennek a gyakorlására van lehetőség, és oly támogató energiaáramlások vannak jelen itt és most, melyek megmutatják, hol van még a lélek függésben. Az egymástól független lelkek képesek mellérendeltségben, kölcsönös tiszteletben és kölcsönös elfogadásban létezni.

Az önmaguk forrásához visszakapcsolódott lelkek képesek tiszta szeretettel jelen lenni egymás mellett. Amikor egyik lélek boldogsága, békéje függ a másik lélek választásaitól, akkor ő még (egyelőre) nem érkezett meg a ragaszkodás nélküli szeretetbe. A ragaszkodás valaki máshoz a lélek-hiányainak pótlási szándékából fakadhat. Amikor valaki ragaszkodik a másikhoz, szüksége van a másikra, akkor az adott lélek hiányban van, ám eme hiányt valójában csak és kizárólag önön szív-mag energia-forrása adhatná meg neki.

Bizony eme szeretet-leckék lehetnének könnyűek is, mégis, sokszor úgy tűnik, igen nehéznek bizonyulnak…

Így a lélekpár – szerelmek képesek eme szeretet-leckét a legintenzívebben tanítani, transzformálni:

A lélekpár-szerelem nem függőség, és nem kötelezettség.

Azért mert két lélekpár összetalálkozik, attól még nem kötelező nekik együtt lenni. Nagyon sok szívben szerelem-sérülések vannak jelen, szerelem-féltések, féltékenység, szerelem-birtoklás, a másiknak a leuralása, birtoklása, irányítása. Eme jelenségek gyökereiben oly sok szeretet-, és szerelem-sérülés lehet. Eme lélek-sebek visszanyúlhatnak előző életekbe, ám az is lehet, hogy generációs minták, és lehet a gyermekkor lélek-sérülése is. Amíg valaki azért gyógyítgatja, tisztítja, oldja a szívét és lelkét, hogy mikor lehet már együtt a kiszemelt szerelemmel, akkor az egy cseles önámítás: Hiszen azért gyógyítani a szívet, hogy végre a másik itt legyen és szeressen, különben nincsen boldogság és béke, ezek eléggé nagy ellentmondások.

Más valamire, valakire nyitottnak lenni, megengedésben lenni, szabadon (egyensúlyban), és más valaminek, valakinek a hiányától szenvedni, szükségben lenni, depresszív állapotba kerülni (ragaszkodásban)…

A lélekpár - szerelem szabad, és a lélekpárok függetlenek egymástól.

Amíg a lélekpár-szerelem jelenlététől függ a boldogság, az még függőség és alárendelődés. Nagyon más valamire nyitottnak lenni, és megengedni, hogy megtörténjen, vagy valaminek a hiányától szenvedni, és eme szenvedésben a jól-lét állapotát függőségbe tenni a megléttől. Attól, hogy nyitott a lélek szerelemre, a párkapcsolatra, a társra, az nem azt jelenti, hogy a hiányától szenved, és addig nincs is értelme az életnek. Sokszor éppen ezért menekül a másik fél a kapcsolatból, mert érzi az egyensúlytalanságot. Érzi a birtoklás, az uralás, a ragaszkodás energetikáját, a szükség-állapotot, amely a másik energia-forrásából való táplálkozás…

Ama hőn áhított „Otthon-élmény” a szív egyensúlya, a szív békéje: Nem egy másik bolygó, nem egy másik időzóna, hanem a szív-mag, a szív-középpont. A hőn áhított lélekpár-szerelem az egyensúlyban van jelen. „A lélekpár-szerelem visz haza” – nos, ez nem azt jelenti, hogy a karjaiba kap, és felemel… Jelenleg sokkal inkább azt jelenti, hogy ő egy útitárs. Ám, az utat mindenkinek önmagának szükséges végig járnia. A lélekpár pedig a legkiválóbb szereplő ahhoz, hogy olyan sérülésekre is rávilágítson, amire más nem képes. Nem ő transzformál, nem ő gyógyít meg, hanem ő mutatja meg, hogy mit szükséges transzformálni, milyen szeretetsebet szükséges még gyógyítani. Ám mindenki önmagát alakítja át! Minden lélek ön - gyógyít és ön - transzformál. Semmilyen külső szereplő nem tudja átalakítani a lelket, mindenki csak és kizárólag önmagát. A többiek csupán segítők, vagy hozzájárulások az önmag-alkímiai folyamathoz. Önbecsapás és önámítás azt képzelni, hogy bárki suhinthat a pálcájával, és attól majd a lélek jobban lesz. Öngyógyítás és önmag - transzformáció van…

Természetesen a Teremtő teljes és tökéletes tiszteletben tartja a lélek szabad választását: „tenni vagy nem tenni…”

És amíg az ön-alkímiát abban az elvárásban teszi a lélek, hogy minél hamarabb együttlehessen már a másik felével, akkor az még ragaszkodás, függés. Így hát éppen ez lesz a lecke: önmagadért, önön békédért, függetlenül őtőle…

Nem azért, hogy vele legyél, hanem, hogy Te jól legyél:

Tanulni tisztelni az ő szabad választását…

Tanulni saját szabad választásokat hozni…

Tanulni igent és nemet mondani, azaz kiállni önmagadért…

Tanulni saját szív-maghoz kapcsolódni, saját energia-forrásból meríteni az energiát, és nem másoktól energiát venni… (még a lélekpárodtól sem: mert a tőle való függés, az ő energiájának elvétele…)

Tanulni boldognak lenni, békében lenni úgy, hogy lelked másik fele is úgy él, ahogy ő választja…

Közvetítette: Kristályfény33