VAKTOR ORSOLYA
Rózsa
Indigóból Magentába…Hajnal St. Germain Fénymesterrel…
Kategória: Fénymester közvetítések

Hajnal St. Germain Fénymesterrel…

Indigóból Magentába…

/Írta: Kristályfény33/

Némán ültem a szobám csendjében. Pörgött előttem elmúlt éveim filmje. Forrón lüktettek bennem az emlékeim; - még frissek, ezen életem naplójában megörökített pillanatok. A Lila Fény gyengéden lapozta szívem Akasháját. Szeretettel mutatta az összefűzött láncszemeket, melyek kapcsolódásából ideérkeztem, ahol éppen vagyok.

Majd kezét a szívemhez tartotta, az oly jól ismert mozdulat, és azt kérdezte, készen állok-e?

Haboztam. Mint eddig sem, most sem tudhattam előre, hogyan is lesz pontosan. Amióta szívem Lila Fényének hangját követem, nem tudhatok semmit előre.

„Ősbizalom-gyógyítás!” – szokta mondogatni mosolyogva.

Ám, most valami egészen más útra vezet engem, a Csillagok közé. Téren és időn túli távolságba. Azt mondja azért, mert felelősséget vállaltam. Kérdőn emelem rá tekintetem. Hosszasan mesél a felelősségvállalásról önmagunkért, önmagunk által teremtett világunkért, saját hiteinkért, mint önön szellemi teremtő erőnkért. Hangja mindig kedves és türelmes, szeretettel teli, mégis oly határozott, hogy eszembe sem jut, fel sem merül a kétség. Ő tanította az Indigó Energiáimat használni. Ő tanította, mit is jelent igazán Indigónak lenni. Az átváltozás, az átalakítás művészetét hangolta bennem éveken át. Ő ilyenkor mosolyog, - életeken át tanít…

És most azt kéri tőlem, hogy az általa tanított alkímiában váljak Magentává…

Indigóból Magentává…

Magentába emeljem fel mag-amat, magomat, hogy a Lila Fény és a Vörös Fény összeérhessen szívemben. És mindeközben, amikor éppen felfelé emelkednék Magentába, tulajdonképpen azt kéri, hogy most már igazán lépjek le a Földre. Éljem végre a való spiritualitást: az Életet. Mert a legfőbb spirituális élmény: ÉLNI az ÉLETET! – „Élj, kicsi lány!” – visszhangzik bennem.

Én némán meredek Lila Fényébe, - „Azt hogy kell?” – Befelé figyelek, a szívembe. Oly sokáig lebegtem, hogy már nem is emlékszem, hogyan éljek. Visszhangzik bennem: „ A való spiritualitás az élet, élni az életet, szeretni, kacagni, simogatni, énekelni és táncolni – örömben lenni – ám, ha kell, bátran sírni...” – Milyen távol éreztem magamat oly sokszor az elmúlt évek alatt… az emberi léttől. El akartam menni. Azt mondták Indigó vagyok, és ez remek magyarázat volt minden elvágyódásomra. Haza akartam menni. De hova haza? Hol van a haza? Bizonyára valóban volt, van, lesz olyan téridő, ahol emlékeimben az egyensúlyban, békében és örömben vagyok. Mégis azon tűnődtem, hogyha minden energiát viszünk magunkkal a lelkünkben, akkor teljesen mindegy hol és mikor vagyok, mert ha a lelkem nincsen békében és örömben, akkor majd onnan is elvágyódom, ahol, és amikor éppen vagyok. Önmagamat kergetem. Mint amikor szerelmi bánatom van. Mindegy hova bújok, a bánat ott marad a szívemben. Lehet ideig-óráig feledem, de aztán elemi erővel ismét felszínre tör.

Azt mondták, Indigó vagyok. Minden skatulya feljogosított, hogy különc legyek, hogy lebegős legyek. Vajon tényleg ez az érdekem? Hogy arra hivatkozva, hogy Indigó vagyok, folyton lebegjek a túlvilágon, egy másik világban? Vagy csak én értettem félre valamit? Lehet, hogy nem is arról szól az Indigóságom, hogy különc földönkívüliként éljem le az életemet? Lehet, hogy ez csak a kifogásom, hogy ne keljen kapcsolódnom emberi minőségemmel, emberi lényemmel, emberi létemmel?

A Lila Fény keze szívem felett, mintha kissé bentebb mozdult volna, egyre mélyebbre hatolva szív csakrámban, egyre bentebb a Magom felé. Igen, ismét szorította a torkomat a sírás…

Ellenálltam. Hiába tudtam, hogy nem kellene, én mégis minden erőmmel ellenálltam. Nem akartam emlékezni, sem Őrá, sem Önmagamra. Ekkor hangosan vibrálni, vakítóan villogni kezdett bennem a kérdés: Mire nem akarok emlékezni? Minek állok ellen?

Az én egyik Mesterem, szívem Lila Fénye, megmutatta. Kérdeztem Őt, és Ő, a Lila Fény Mestere megmutatta: a Vörösre… az életre és a halálra… a vérre… az élet ízére… a szenvedélyre, a lángolásra… - erre nem merek emlékezni, ennek állok ellen. Megmutatta, minél inkább ellenállok, annál inkább sodornak a szélsőségek hullámai.

Tudtam, naná, hogy tudtam! Indigóként megszületni a változás. Ám, itt és most az Anyagban vagyok. Tehát az Anyag változik. Bennem. Milyen nagy különbség ez! Nem én változtatom meg az Anyagot kívül, hanem bennem változik meg az Anyaghoz való viszonyom. A kapcsolatom változik meg az Anyaggal. Az Indigó Fényben a Lila alkímiája a Kékkel, a Szellemivel, a Mentális térrel találkozik. Ám, a Magentában a Lila alkímiája a Vörössel, a testtel, az Élettel találkozik.

Átalakítani a gondolatokat, majd utána leföldelni. Ahogy fent, úgy lent…

A Magenta Fény a Spirtuális Élet, az Isteni megélése itt és most, a pillanatban. A Krisztusi Lélek élő energiája, a Lélek békéje és öröme az Anyagi Szférában, a Testben…

Mikor szakadtam el a testemtől? Mikor tagadtam meg az Anyagot, az Anyag Szféráját? Miért nem tudom leföldelni azt a Mennyei állapotot, amit a lebegésben átélek, megélek. Miért van bennem külön a fent és lent… ?

A Lila Fény még bentebb vitte tenyerét, tenyeréből áramló, szívének gyémántfényét…

Felzokogtam, forogni kezdett bennem és körülöttem világom és világaim láncolata:

Az Indigó, aki a Kékben a Szellemben van, a Különc. Az Öreg Lélek, aki sokat élt, sokat tapasztalt… De még milyen sokat! És milyen sokfélét! Láttam magamat az elmúlt évszázadok hittérítőjeként, és a hittérítők áldozataként. Hol én bántottam, hol engem bántottak. Sírtam. Fájt. Összekapcsolódott bennem az Anyag Szférája a Fájdalommal. Itt megértettem, hogy akinek fáj az Anyagban jelen lenni, aki azt megtagadja, annak bizony feladata lesz újratanulni a földelést… Spirituális feladattá válik az élet öröme, élvezete, szeretni az emberi létformát. Szabaddá válni emberként. Ám a szeretet az, ami felszabadít…

Bármit választhatunk, de amit megtagadunk, aminek ellenállunk, az fogva tart. Indigóként egyik spirituális feladatunk, megszeretni, és újra szeretni az Anyagot. A testet. Megbocsátani az Anyagnak, megbocsátani a Testnek. Elfogadni, és megengedni, hogy a Mindenségbe az Anyag Szférája is beletartozik. Egyensúlyba, békébe, harmóniába transzformálni önmagunkban a Szellem, a Lélek, és az Anyag Szent Háromságát. Amíg azért vágyódunk el, mert az Anyagot, a Testet bűnnek és büntetésnek, bűnhődésnek tekintjük, addig ítélkezünk felette…

Naná, hogy itt még bentebb ért bennem a Lila Fény. Azt hiszem, talán már a Mag-omnál érintett. Már nem sírtam, talán e pontban már minden könnyemet elsírtam. Mély megértésben csendesen figyeltem… Figyeltem vallásos életeim sorozatát, ahogy torzult bennem az Istenkép, ahogy torzult bennem az Énkép, ahogy vagy fölé -, vagy alá – rendelődtem…

Majd hirtelen minden hologram képet beszippantott a Fekete Lyuk, minden megállt. A semmi volt… Több száz évig, vagy több ezer évig, hittem azt, hogy akkor leszek spirituális, ha nem élek…

Valamiért elhittem azt, hogy akkor vagyok „Istennek tetsző”, akkor vagyok „Jó gyermeke az Atyának”, ha szenvedek, ha szegény vagyok, ha nyomorult vagyok, hátha eleget szenvedhetek ahhoz, hogy megkegyelmezzen nekem, és végre hazamehessek…

Amíg így gondolkodtam Mag-amban, addig ez nem történhetett meg…

A felszínen persze lecseréltem a külső mázt, és hogyne mondtam volna ezerszer, hogy Isten nem kívül, hanem belül van, és azt teremtem, amit hiszek…. „bla-bla-bla”, meg satöbbi…

Ám a való teremtés a legbelső magból történik. Mag-amból. És ha valóban érteni szeretném a sorsom alakulását, és ha valóban vissza szeretném venni önön teremtő erőmet, akkor bizony a bennem élő szörnyekkel is szembe kell néznem. Akkor bizony nincs több mismásolás, hogy áldozat vagyok, és „jaj nekem!”, megtámadtak… Kik? Hiszen jóformán az összes mese őrzi a Nagy Titkot: a főhős kalandos útra indul, megküzd az Árnyakkal, és kincsekkel tér vissza.

Ezen a ponton a Lila Fény megvilágította bennem, hogy a való spiritualitás tulajdonképpen önmagam megismerése. A történetek azonban végtelen számúak. Sosem fogok tudni kioldani semmit teljesen, mert minden egyes pillanat egy teremtés. Egy ponton az egész spirituális utazás megfordul 180 fokban, és már nem vagyok többé „Előző élet turista” – szükséges egy újabb szinten önmagammal szembe nézni. Mi az, amit játszok?

Mi a szerep, amit a Létezés Színházában magamnak választottam?

Ekkor a Lila Fény Mag-om érintésével minden csepp régi hitrendszert kicsavart belőlem – olykor kíméletlenül, és elmondhatom utólag, azt hittem belepusztulok a szívem csavarodásába… Annyit sírtam, hogy egy ország öntöző-gazdálkodás rendszerét is képes lettem volna működtetni. Valójában… valami el is pusztult, hogy újjászülethessen bennem a Magenta, és vele együtt a Krisztusi Fény, Jézus Próféta (Tanító és Mester) - a Vörös Fény Mesterének – való története… Az emlékeim Őróla… Újra mertem emlékezni az „akkorra”, a való tanításokra…

Az első mondat, ami megfordult bennem: Isten az Élet… - tehát, ha az életet megtagadom, Istent tagadom meg. Majd, Isten a Mindenség. Ám a Mindenség Szent Háromságába az Anyag Szférája is beletartozik. Így ha az Anyagot megtagadom, a testet megtagadom, akkor Istent tagadom meg.

Ahhh… döbbenten meredtem a felismerésemben: Vajon hányszor tagadtam meg Istent? Eddig azt hittem, hogy a Gondviselő Energiát tagadtam meg… De nem, Őt mindig is tudtam, hittem, csupán volt, hogy nagyon haragudtam rá, ha valami fájt nekem. De akkor sem tagadtam meg, hiszen még vitáztam is, vagy inkább veszekedtem is Vele… Nem bűnnek tartottam, hanem kegyelemért könyörögtem Hozzá.

Amikor a testet, a vöröset tagadtam meg, akkor tagadtam meg az Istent…

Amikor az életet tagadtam meg, akkor tagadtam meg az Istent…

E ponton minden Egy pillanatba érkezett meg – Jézus fehér ruhában, és vörös köpenyben áll előttem:

„Isten az öröm és a szeretet. Az Ő országában élni, azt jelenti, hogy szeretetben és örömben élni.”

- Ez önmagam választása. Senkitől nem függ az, hogy én szeretek-e vagy sem. Ha örömöm másoktól függ, akkor az ő forrásukból táplálkozok, vagyis lopom energiáikat. Vajon mikor veszítettem el a kapcsolatomat saját örömforrásommal? -

Tényleg nem vagyok képes önmagamnak szeretet és boldogságot adni? Amíg másra várok, hogy boldoggá tegyen, addig függésben és energia „elvételben” vagyok. Kívül keresem az örömforrását.

Szeretném megkeresni magamban önön erőforrásomat. Szeretném megismerni legmélyebb gondolataimat, addig menni, amíg teljesen és tökéletesen meg nem unom magamat. Megunom végre a szerepet, amit játszok. Majd itt kilépek, átfordulok. Mert egyszerűen a szenvedés helyet az örömöt választom. Jézus azt mondja, „jobbomra vagy balomra…” - tehát az útkereszteződés – a dualitás választásai minden egyes pillanatban. Szeretek és szeretésben vagyok, vagy fájdalomban… Mindig keresek egy újabb okot, hogy majd ha az megtörténik, akkor jobb lesz nekem… - vagy nem tolom tovább talicskán magam előtt a boldogságomat…

Azt írták az Indigókról, hogy makacsok és önfejűek… Rendben, akkor ezt alakítom magamban át a kitartásra. Azt mondták, az indigók dühösek. Hát, itt volta az ideje, hogy beismerjem, hogy dühös vagyok és haragos. Dühvel és haraggal a szívemben születtem újra…

Akkor talán itt lenne az ideje, hogy eme zseniális felismerésben, letegyem a dühömet és haragomat – és megbocsássak az Anyagnak, megbocsássak az Életnek, megbocsássak a Fájdalomnak… - mert létezik…

Megbocsátom magamnak, hogy haragudtam az Anyagra, a Testre – nem magyarázom tovább, hogy miért, egyszerűen beismerem, hogy igen, így volt. Nem magyarázkodom ezért, csupán elismerem, hogy igenis, nagyon-nagyon ki voltam akadva erre a test-ügyre, és néha borzasztó volt az a tapasztalás, hogy emberként érzek. Beismerem, hogy érezni nem is olyan klassz dolog mindig… - és mindezt megbocsátom magamnak és a Mindenségnek…

Ahelyett, hogy Indigóként továbbra is azt hinném, hogy meg kell változtatnom a világot – mert az bizony szörnyű hely -, vagy meg kellene mentem a Földet – egyszerűen fogadjam el én is (ahogy magasabb szférák fénylényei is így tesznek) a szabad akaratot, szabad választást. Ki mondhatná meg, hogy kinek mi a jó?

Ahogy felhagyok a harccal, hogy bárkit vagy bármit meg kellene változtatnom, és feloldom magamban ama kényszert, hogy mi az, ami Istennek tetsző, akár vissza is kapcsolódhatnék saját belső békémhez. Ha elfogadnám már végre, hogy a dualitás fénye és árnyéka is a Mindenség, vagyis az Isteni része, és többé végre nem ítélkeznék a sötétség útjai felett, és megengedném, hogy minden Lélek szabadon tapasztalhasson, valószínűleg meg tudna bennem érkezni a nyugalom…

Messzire vittek eme gondolatok, bentebb és bentebb vittek ezen felismerések. Ahogy semmilyen külső tényezőt nem szeretnék már megváltoztatni, és megbocsátom, hogy létezik a duális polaritás, tulajdonképpen megbocsátok az Isteninek, a Mindenségnek, a Világnak, hogy olyan amilyen… - önmagam békéjébe kerülhetek vissza…

Isten Országa bennünk van. Isten Országa békés, szeretettel teli…

Ezt szeretném magamban megtalálni: ekkor egybeforrott a vörös és a lila fény – és magentává született újjá…

Ez hát a mag energiája, a magar mágus tanítása…

A Mag eszenciájával kapcsolódni, a szeretet élete és az élet szeretete. A Mag gyermekének lenni, a Mindenség szeretete. A szeretet választása. Szeretni ott is, és akkor is, amikor nehéz, és próbára tesz. Amikor a Mag gyermekei hazatalálnak, visszatalálnak Ősi Otthonukba, a Szeretetbe, a Békébe, a Megbocsátásba, akkor az hatást gyakorol a Terra morfogenetikus mezejére…

Magenta a Magosabb Krisztus Tudatosság, a Mindenség Szeretete, az Anyag, a Test szeretete, a Lélek és a Szellem szeretete… Egyensúlyban, az Arany Középúton…

A Lila Fény így szólt: „Cselekedd hát meg! Cselekedd a szeretetet! Ez a fent lentje, a bent kintje. Indigóként olyan jól „tudtad”, hogyan kellene csinálni – Nos, tessék! Mutasd meg, drága Lélek! Válj magentává, és cselekedj! A Magenta Fény maga a cselekvés, a szeretet és a megbocsátás megcselekvése az Élet hétköznapjaiban. Az Élet pillanatai a spiritualitás. Az Indigó energiáidat átváltva Magentává, az átalakított mentális teret tanulod meg élni az Anyagban. Földi Mennyországot teremtesz…”

Mindannyian önmagunkat alkímiázzuk. Önmagunk megvilágítjuk, és önmagunk világosságában új világot teremtünk önmagunknak – önmagunk világosságának új világában (látásunkban) teremtett új világunk (új téridőnk) ajándék a kollektívnak. Mert az egyénen át fűződik újra a kollektív...

2017-ben kilépünk a régi ítélkezéseken, és félelmeken alapuló hitrendszerek hálóiból, és új világot teremtünk:

önmagunkért felelősséget vállalva,

Magar Energiáinkat (szeretet és megbocsátás, felülemelkedés) visszaintegrálva,

Jin és Jang, az Isteni dualitás békéjét, harmóniáját és egyesülését újrafűzve

egy új Korszakba lépünk…

Milyen számodra Új Atlantisz?

Milyen számodra Új Lemúria?

Milyen Neked az Élet Szíved Mennyországában?

Kapcsolódó energia és lélek munka - ahol az Új Energiatér tanításai, és az ahhoz kapcsolódó meditácók közvetítése hangzik el; ha a fenetebb írtakkal kapcsolatosan szívesen vennél részt önmagad energetikai alkímiájában, szeretnéd magadnak lehorgonyozni itt és most a Földi Mennyországodat;

Szeretettel várunk:

 

Kristályfény Meditációs Nap

IKERLÁNG SZERELEM ÉS TÁRS-TEREMTÉS,

avagy AZ ARANYKOR-HÁLÓJÁNAK ÚJRAFŰZÉSE

http://vaktororsolya.hu/cikk/57

http://vaktororsolya.hu/cikk/63

Időpont: 2017. február 4. (szombat) 10.00 – 18.00

Helyszín: MagNet Közösségi Ház, Budapest, Andrássy út 98. /Juhar terem/


Hozzájárulás: 15.000.-Ft (helyszínen)


Jelentkezés szükséges:

jelentkezes.kristalyfeny33@gmail.com

 

 

LEHET MÉG JELENTKEZNI... :-)

 

Csillagév St. Germain Fénymester alkímiájában:

A Tarot 17. lapja a Csillag – 2017 a Csillagember éve…

Újév, új energiák, új teremtés. De mitől igazán új és más ez az év?

Ez év egy egyes év (2+0+1+7=10; 1+0=1), az egyes az új kezdet, új teremtés, és ha a kínai horoszkópot nézzük, összetalálkozik a kakas éve az egyes Jang energiáival.

Úgy tűnik, minden adott, hogy újjászülethessen életünk ebben az évben:

Amikor egy kisbaba megszületik, magában hordozza az apukája és anyukája energiáit, mégis ő maga valaki más, egyedi, mégsem az apukájának vagy az anyukájának a másolata. Mintha apa és anya újjászületnének a gyermekükben. Ám mégis változás jelenik meg…

Vagyis eme analógiában, amikor mi magunk születünk újjá energetikai értelemben, akkor mi is egy kicsit változunk. Fejlődünk. Mi az, ami megváltozik?

Azt mondja az ember: „hiszem, ha látom” – vagyis „abban hiszek, amit tapasztalok, mert azt látom”… De mi most a tükör másik oldalán vagyunk, és a tükrön túl a fordítottja működik a világunknak, vagyis „látom, ha hiszem” – azaz „azt tapasztalom, amit és amiben hiszek”…

E Korszak a Magenta Krisztus Tudatosság évében a hitünk (lila szellemi tér, a gondolatink) és a valóság (vörös csakrás megtapasztalások) átalakulásáról szól.

Világunk Szíriusz Csillagának teremtése: Szíriusz álmában szövődik Atlantisz világának energiahálója, és jelen világunk egy atlantiszi karma örvény egyik láncszeme.

Egyre több lélek oldja fel önmagát (és nem külső engedélyben vagy jóváhagyásban történik) a karmikus sérülései alól. Egyre több lélek választja önmaga a megbocsátás alkímiáját, saját felelősségét visszavéve önön létéért. A karmikus örvényből való felébredés, és annak hatási alól való kilépés, „karma nélkülivé” válás, a lélek önön választása, a lélek önön munkája, önmagával való szembenézés, önmaga döntéseinek, gondolatainak és érzéseinek a felvállalása.

Ahogy egyre több lélek választja a megbocsátás, és szeretet alkímiájában lelkének békéjét, és kilép a dualitás harcából, visszavonja ítéleteit a világ jelenségei felől, úgy tisztul a bolygó energiatere. A kollektív az egyének tisztulásán és világosodásán keresztül tud megtörténni.

A sok lélekmunkának köszönhetően változik a bolygó energiatere, új energiaháló szövődik:

  • Új energiák szövik meg a társ-kapcsolat energiahálóját
  • új energiák szövik meg a lélekfeladat, életút, küldetés morfogenetikus mezejét, hálóját
  • Egyre inkább kiegyenlítődik a Jin és Jang pólus, egyensúlyba és harmóniába kerülve, ismét magunkhoz vehetjük a társ-teremtés energiáit.

Kristályfény Meditációs Nap

IKERLÁNG SZERELEM ÉS TÁRS-TEREMTÉS,

avagy AZ ARANYKOR-HÁLÓJÁNAK ÚJRAFŰZÉSE

Időpont: 2017. február 4. (szombat) 10.00 – 18.00

St. Germain Fénymester alkímiájában:

  • szíriuszi, orioni, plejádi lélekrészeink tisztulnak – sérüléseink gyógyulnak, lehasadt lélekrészeink integrálódnak
  • St. Germain Fénymester tanításokat ad át a Csillagterek teremtési folyamataiból
  • Eme energiatérben, már emberi (atlantiszi) karmikusságunkból felemelkedtünk, és párhuzamos csillagterekben létező tudatosságunkat hangoljuk egységbe
  • mag-osabb (szívben bentebb) tudatosságot visszaintegrálva jelen éltünket harmóniába és szinkronicitásba állítjuk csillagléteink energiáival
  • február 4-én szombaton: Szíriusz, Orion és Plejádok Csillagtereiben dolgozva, egyensúlyba és szinkronicitásba hangoljuk emberi létünket (itt a Földön)
  • e tudatosságban már nem kérdés, hogy más léteink energiahatásában élünk itt a Földön, és e Csillagévben (2017, 17-es Tarot lap a Csillag – vagyis összenyitjuk tudatosságunkban önmagunkat csillagléteinkkel)
  • Csillagléteinkkel való harmónia és szinkronizáció (áramlás és egyensúly) feladata, következő állomása lélekfejlődésünknek…

Három meditáció (közvetítés) keretében és St. Germain Fénymester tanításainak közvetítésében, ikerláng energiában dolgozunk:

  • Szíriuszi meditáció - közvetítése
  • Orioni meditáció - közvetítés
  • Plejádi meditáció - közvetítés

Részleteiben a meditációs napról nem írhatok többet, mert ahogyan eddig is, ott és akkor, az odaérkező lelkek által megfűzött csoport mezőben érkeznek ott és akkor azon energiák, melyek azokhoz érkeznek, akik ott vannak, vagyis az ott nyitott mezőhöz az tud kapcsolódni, aki jelen van a térben.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak és kizárólag ott és akkor van lehetőség erre az energetikai folyamatra, ez nem igaz, hiszen a lehetőség végtelen és határtalan. Ez a medi nap, és az itt nyitott energia tér, egy lehetőség a sok közül… és saját utunkon is egy állomás a sok közül…

Ez a Krisztusi Szeretet tanítás, miszerint mindenkinek mindig van lehetősége; avagy a spirituális ébredésből senki soha és semmikor nem volt, és nem lesz kizárva. Mert a szeretet nem zár ki senkit. Mindig megszövődik a térben, ami az adott léleknek választásaihoz hozzájárulás…

Itt és most is azoknak, akik itt és most a Csillagtudatosságba kívánnak fellépni lelkükben:

Kristályfény Meditációs Nap

IKERLÁNG SZERELEM ÉS TÁRS-TEREMTÉS,

avagy AZ ARANYKOR-HÁLÓJÁNAK ÚJRAFŰZÉSE

http://vaktororsolya.hu/cikk/57

Időpont: 2017. február 4. (szombat) 10.00 – 18.00

Helyszín: MagNet Közösségi Ház, Budapest, Andrássy út 98. /Juhar terem/


Hozzájárulás: 15.000.-Ft (helyszínen)


Jelentkezés szükséges:

jelentkezes.kristalyfeny33@gmail.com

 

Szeretettel várunk!


Saint Germain Fénymester

és

Kristályfény33 dr. Vaktor Orsolya